arcsibo

Táptalajtalanul Üvölt a trónról őkelme, "Jobb lesz nektek!" - szerinte. Bár mit érdekli őt ez a megtört nép, Hulljon, mint a légy! Kárpátok nem véd meg a hatalomtól, Megtébolyodott úri mocsoktól. "Vedd el amink nincs!" Remény, szabad akarat meg mi egyéb. Szárazan ásít a korgó alföld, Plázák, tesco-k üvöltik: "Na mi kö'?" A nemzet magába fordul, "Úgy kell neki!" - mordul. "Majd a fiatalság! 56-ot!" Akik inkább itt hagynának csapot, papot. Honnan tudn&#

Ennyi volt. Zavartalanságban meg szólal egy pici zaj. (Olvadozik, tétovázik, majd elkenődik, mint egy vaj.) Finom, áteresztő hang jelenik meg. (Keveregve, kavarogva, csak libeg.) S szórja szerteszét a zavartalan kéjt. (S szótlanul repül tovább az éj.) Mosolygó kétséges vidámságot hoz magával. (Észre se veszed s elragad magával.) Felszabadultan olvadsz bele a világba. (Csak élvezed, s még tartod a tudatod, de hiába.) Tudatodat beszippantja. Sutty. (KrrrzzzKSSSsss, pszt.) Ennyi volt.

Nevedet?! Csak bemutatkozva kérdezted a nevemet. Akkor még csak beszélgettem én, te veled! Már átléptünk rendesen ezen. Bilincsen, viaszon, mindenen. Hidd el, hogy én csak te veled! Sikíts, üvölts, kérdezd a nevemet! Érted én oda adnám mindenem. Kérdezd és felelem a nevemet! Ott leszek mikor csak tehetem. Hidd el és én is elhiszem. Sose mondom, hogy szervusz, szia, ég veled! Kérdezd, s felelem a nevemet! Hogy lehet, hogy minden hol hallom a nevedet? Mindenki csak azt suttogja: „hát bizony megtettem". Mondogatj